Dante nagyon találóan írja az emberről:
Ha egy atomerőműben kikapcsolják a biztonsági berendezést, az óriási károkat okozva felrobban. Ha egy autóban elromlik a fék, lehetetlenné válik a biztonságos közlekedés, az ilyen kocsi ön- és közveszélyessé válik. Ha az erkölcsi élet egy területén függetlenítjük magunkat a törvénytől, hallatlan pusztítás előidézői leszünk.
Vidám Alkotónk keze nyomát őrizve mindegyikünkben kiirthatatlanul benne él a boldogság utáni vágy, s ugyanakkor mennyi csalódás keseríti életünket. Ezek a csalódások sokszor nem pusztán alkalmi elsötétedések, hanem egész életünkre rátelepednek. - Ha egy-egy fájdalmas katasztrófa után átgondoljuk, hol is hibáztunk, legtöbbször megállapíthatjuk, hogy nem is rossz irányban kerestük mi a boldogságot, hanem azzal vétettünk, hogy oktalanul függetlenítettük magunkat a törvénytől, ami a fék, a biztonsági berendezés szerepét töltötte volna be.
Kétségtelen, hogy a boldogságkeresésben első helyen személyes kapcsolataink vannak, s épp ezen a területen kapjuk s ejtjük másokon a legnehezebben gyógyuló sebeket. Mindig külön varázsa van egy férfi és egy nő kapcsolatának. Isten egy tökéletes szeretetközösségben él (Szentháromság), és az embert is így alkotta meg, hogy teljessé csak egy szeretetközösségben váljon. Itt nem kevesebb az igényünk, mint hogy valaki kizárólagosan és visszavonhatatlanul szeressen. Ez természetesen csak a házasságban valósul meg Ezért oly fontos az együttjárás, amely előkészítője vagy elrontója egy életre szóló szeretetközösségnek.
A keresztény erkölcstan szerint az együttjárásban kialakuló szexuális kapcsolat nem előre visz, hanem sok-sok érféket, lehetőséget elpusztít. Paradoxnak tűnik, de így igaz, hogy teljesebb, boldogabb az a házasság, amelyben csak a házasságkötés után lesz teljesen eggyé a férj és a feleség. Közel 25 éven át több száz fiatal életét láthattam egészen páratlan közelségből. Ezen tapasztalataimat sűrítik a következő sorok. Bár te is megszívlelnéd az itt leírtakat, s így együttjárásod, házasságod valóban boldog lenne.
Szedjük tehát szép sorba, milyen pusztítást okoz a házasság előtti szexuális kapcsolat:
1. A pár életéből egy felhőtlen, játékos korszak (,,gyermekkor'') egyszer s mindenkorra pótolhatatlanul kimarad. Jól tudjuk, hogy milyen meghatározó egész életünkre gyermekkorunk (játék, bizalom, ráhagyatkozás...).
Életünkben a felnőttség, a felelőssség a szexuális éréssel jelenik meg. Ha egy pár a házasságkötésig tartózkodik a szexuális kapcsolattól, hallatlanul szép, játékos, felhőtlen korszakkal alapozza meg jövő életét. Ezt később pótolni nem lehet!
2. A sokszínűség ki sem épül vagy leépül. Két ember között a legkifejezőbb a testi kapcsolat. Amíg ez nem jöhet létre, ezer más módon fejezik ki figyelmességüket, ragaszkodásukat. Ha a testi kapcsolat belép, az összes más kifejezésmód háttérbe szorul Ha a belépésig már kiépült egy gazdag kapcsolatrendszer, az tovább él: ha nem, sivár, egyhangú lesz két ember kapcsolata ,,Az ágy közös, a párna nem.'' (Pilinszky János: Életfogytiglan)
3. A szexuális kapcsolat a teljes önátadásnak és a teljes elfogadásnak a jele. A teljesség nem lehet egy estére vagy például három hónapra szóló. Amikor tehát eljátsszák a teljes odaadást, holott egészen más a valóság, becsapják egymást, hazudnak egymásnak A teljes elfogadás azt jelenti, hogy visszavonhatatlan a döntésem. Ez csak a házasságban igaz.
4. Egy személy számára a legmegalázóbb, ha tárgyként kezelem. Nem tárgyként, hanem személyként fordulni a másik felé, azt jelenti, hogy páratlan szerepet tölt be az életemben (nem pusztán szexuális ösztönöm tárgya). Az említett páratlanság csak a házasságban realizálódik.
5. Hogy a másikat teljesen elfogadom, ez azt is jelenti, hogy titkaival együtt szeretem. Igazán csak a titok vonzza, bűvöli el az embert. (Gyermekkorunkban miután egy kisautót kibeleztünk, többé nem volt érdekes számunkra, kidobtuk a szemétre.) Ha kíváncsiságom, erőszakom fölébe keveredik a másik titkai tiszteletének, valójában nem beszélhetek elfogadásról, szeretetről.
6. Századunk betegsége az elidegenedés. Szavaink, kifejezéseink helyi érféküket, tartalmukat elveszítik. Ha a szexuális élet ösztön- kielégítéssé degradálódik, lejáratódik, hogyan fejezem ki szívem választottjának, hogy egyedül őt szeretem? Amikor azt mondom, hogy ,,egyetlenem'', már magam sem hiszem, mert nem az.
7. A házasságon kívüli szexuális kapcsolatban védtelenné, kiszolgáltatottá válik az ember. (A lágerparancsnokok nagyon tisztában voltak a levetkőztetés megszégyenítő jellegével, éltek is vele.) A szemérmesség védi az értéket, a titkot, a jogtalan szemektől, illetéktelen személyektől. A házasságban ezt az értékvédő szerepet átveszi a bizalom. A házasságon kívüli meztelenségben leomlik az első védőrendszer (szemérmesség), s még nincs meg a másik (bizalom), az ember így kiszolgáltatott lesz.
8. A házasságon kívüli szexuális kapcsolatban az egyik legszentebb valósághoz, két ember tökéletes szeretetkapcsolatához félelem, bűntudat kapcsolódik. Nincs mögötte a teljes elköteleződés biztonsága: ,,Te életreszólóan, visszavonhatatlanul az enyém vagy, és én a tiéd.''
9. A test nagyon könnyen válhat a manipulálás eszközévé. Ráhajthatok valakire, testileg az enyém lehet, de ezzel egy kegyetlen zsákutcába kerülök: ,,Vajon tényleg szeret? Nem csak a hálómba került? Őszintén szeret, nem csak a trükköm köszön vissza?'' - s így nem oldódik föl a magányom, mert nem szabadon fogadtak el.
10. Roppantul megtévesztő, amikor a test túlhangsúlyos lesz a választásban. Természetesen nagyon fontos tényező a testünk, de egy teljes élet boldogságához még fontosabb a másik figyelmessége, önzetlensége, türelme, áldozatkészsége, megbocsátási készsége... A ,,próbaházasság'' egysíkú döntést hoz, amióta ez ,,divat'', sokkal több a válás, mint azelőtt.
11. Az ember azáltal több az állatnál, hogy nem determinálják ösztönei. A férfiasság pl. nem az ösztönökkel mérhető, hanem épp azzal, hogy valaki mennyire ura hajlamainak. Az önfegyelem hiánya, föladása a későbbi házasságot is megrontja (erőszakosság, hűtlenség stb.).
12. A házasság előtti szexuális kapcsolat a féltékenység, gyanakvás, bizalmatlanság alapjait rakja le. Partnerem ma velem él házasságon kívüli szexuális életet. Holnap házastársam lesz, s mivel az ő nemi élete eddig sem korlátozódott a házas kapcsolatra, bárkivel megcsalhat A házastársi hűségre a legnagyobb garancia: a házasságkötés előtt megtapasztalom, hogy partnerem irányomban mennyire ura ösztöneinek.
13. Egy házasság teherbírása attól függ, hogy mennyire szabadon vállaltam. Krízisekben jó visszagondolni arra, hogy milyen hosszú időn át teljesen függetlenül (szexuális kapcsolat nélkül) éltünk egymás mellett, s így érett meg egy erős, szabad döntés. Mennyire szomorú arra gondolni, hogy belesodródtam egy házasságba: ,,Valójában nem akartam, de pofátlanság lett volna négy év együttélés után otthagyni.''... ,,Jött a gyerek.'' stb. A sodródás, a kényszer mindig értékpusztító.
14. Ami a testhez kapcsolódik, abban jelen van az elmúlás, a halál. Ez igaz a szexuális kapcsolatra is Ezt a tényezőt a házasságon belül az életadás lehetősége ellensúlyozza A házasságon kívül pedig csak a mulandó gyönyör szolgálata van jelen:
15. A házasság során is van több olyan időszak, amikor nem élhetnek házaséletet a párok (gyermek születése, betegség,...). Ha a házasságkötés előtti megtartóztatás idején kiépül egy gazdag jelzésrendszer a kölcsönös szeretet kifejezésére, akkor ezen időszakokban is élő marad a kapcsolat. A szeretet jelzésére páratlan lehetőség a testi kötődés, de ez csak akkor hiteles, ha az élet összes területén egyedülállóan fontosnak tartom társamat.
16. Hogyan tekinthet öregkorára az, akinél a szeretet fogalmához szükségszerűen hozzákötődik a szexualitás fogalma? Ezzel a szemlélettel az öregkor üres, kétségbeejtő. Ha viszont van egy szép ,,tavasz'', amelyben az illető megtapasztalja, hogy milyen gazdag lehet a kapcsolat testi kötődés nélkül is, akkor az ,,őszre'' és a ,,télre'' is reménnyel tud tekinteni.
A felsorolt 16 szempont világnézettől függetlenül minden ember számára megszívlelendő. Alapvető emberi szempontokra hivatkoztunk (bizonyára te is sokat átéltél ezekből).
A teljesség kedvéért még ide tennénk egy olyan érvet, amely az istenhívőknek jelent sokat.
17. Életünknek és testünknek is Isten a gazdája. Sem a saját testem, sem partneremé nem az én tulajdonom. Isten tulajdonjogát sértem a házasságon kívüli szexuális kapcsolattal. A házasságban Ő egymásnak ajándékoz bennünket, tehát innen kezdve nem sértés, nem lopás a szexuális kapcsolat, hanem kizárólagosságával, visszavonhatatlanságával épp megsejtet valamit abból, hogy hogyan szeret engem az Isten.
Ha a felsorolt 17 szempontot átgondoljuk, be kell látnunk, hogy az Egyház szigorúnak tűnő erkölcsi rendszerével nem eltiltani akar valamitől, hanem egy teljesebb élet, teljesebb boldogság felé szeretne elvezetni bennünket.
Sokan - tévesen - úgy gondolják, hogy a hívő ember szemében minden földi érték leértékelődik. Az igazság az, hogy valójában a hit minden földi érféket nem leértékel, hanem fölemel.
Bármennyire paradoxnak is tűnik, egy hívő ember számára testünk nagyobb érték, mint egy materialista számára. Először is Isten már a teremtéskor olyan gonddal, szeretettel, annak tudatával tervezte és formálta meg az emberi testet, hogy egykor majd Egyszülött Fia így fog megtestesülni. (Mi ennek alapján megtehetjük azt, amit még az angyalok sem: testvérünknek szólíthatjuk Krisztust.) Másodszor testünknek örök jövője van. Minden testünkhöz kötődő érték örökre megmarad. Én, mint hívő ember, ilyen örömmel, büszkén és telelősséggel tekinthetek testemre.
A kereszténység tehát nem a bűn forrásának, nem valamilyen gyanús dolognak tekinti az emberi testet. Mi azt valljuk, hogy értékesebbé lesz egy eszme, ha az testet ölt. Örülünk annak, hogy Michelangelo megfestette az Utolsó Ítéletet, kifaragta a Pietát, örülünk annak, hogy Beethoven lejegyezte a IX. Szimfóniát.
Amikor két ember szeretete, összetartozása a test által is kifejeződik, ez Isten szándéka szerint több, értékesebb, mint a plátói szerelem. Tehát szó sincs arról, hogy önmagában a szexualitás bűnös dolog lenne. Pusztán arról van szó, hogy az a bűn, ha testével két ember hazudik egymásnak: eljátszik egy kizárólagos, teljes odaadást, holott a valóság egészen más.
Mindannyian emlékezünk a ,,Legyetek jók, ha tudtok!'' c. filmre: Csirifizkió szíve minden melegével, minden sejtjével szereti Leonettát. Ezt a gyönyörű szerelmet tönkre akarja tenni a Leonettát kislány korában megrontó bíboros, s ezért odavágja Csirifizkiónak: ,,Leonetta teste őrzi az én öleléseimet.'' Csirifizkió ezt a galád embert hasba szúrja. - Az igazi szerelem nem elégszik meg töredékkel, sértetlenül igényli a másikat. Az Egyház törvényeivel ezt a teljességet szeretné biztosítani a szerelmeseknek és a házasoknak.
Az életben sokkal jelentéktelenebb esetekben is ragaszkodunk egy teljességhez. Az étteremben a pincértől joggal elvárjuk, hogy előttünk bontsa fel a palackozott italt. Ha autót vásárolunk, szerelőt viszünk magunkkal, aki gondosan megvizsgálja a kínált kocsit, hogy nem karambolos-e, nincs-e valamilyen rejtett hibája. Nagyon bánkódunk, ha kiderül, hogy hamisított a hozzánk került pénz. S vajon ezt az igényességünket épp a legszentebb területen adjuk föl? A szexuális szabadosság pedig az élet legszentebb területét leszállítja a ,,próbálgatás'', az esetlegesség szintjére.
Vigyázzatok! Mondd meg mindenkinek kiáltsd mindenkinek: vigyázzatok! Szép szabadságotokat önkéntes fegyelemmel őrizzétek! Ne csúnyuljon szabadossággá! A szerelmeskedés szennyes öröm. A kíváncsiság, nyugtalanság, szánalom, ajándékozási vágy - nem szerelem! A szerelem egyszeri és szent Titok. Lényege a Szeretet. Ha Ő vezet előbb-utóbb rátalálsz arra, aki keres...''