[ Irodalom | SzePi ]

Ady Endre:

    Óhajtozom el a Magasságba,
    Nagy a csúfság idelenn,
    De van Karácsony, Karácsony,
    Istenem, én Istenem
    S ember-vágy küldte Krisztusunkat.

    Két gerlicét vagy galamb-fiókát,
    Két szívet adnék oda,
    Hogyha megint vissza-jönne
    A Léleknek mosolya
    S szeretettel járnánk jászolhoz.

    Krisztus kivánata, Megtartóé,
    Lázong át a szívemen,
    Mert Karácsony lesz, Karácsony,
    Istenem, én Istenem,
    Valaha be szebbeket tudtál.

    Óhajtozom el a Magasságba
    Gyermekségemben kötött
    Minden szűzséges jussommal,
    Mert az emberek között
    Nem így igértetett, hogy éljek.

    Követelem a bódító álmot,
    Karácsonyt, Krisztus-javat,
    Amivel csak hitegettek,
    Amit csak hinni szabad,
    Csúfság helyett a Magasságot.

    Lábainknak eligazitását
    Kérem én szerelmesen,
    Karácsony jöjjön, Karácsony
    És száz jézusi seben
    Nyiladozzék ékes bokréta.


A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -
a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.


dugo@szepi.hu