("Senki sem juthat az Atyához, csak általam" Mt 11,27)
Az Atya éve. – Hogyan is indultunk neki, hogy felfedezzük az Atya-év titkát?
"Tágítsuk ki szívünket Krisztus mértékére" – hívott meg a Szentatya. Hiszen – ahogyan Jézus mondja – "senki sem juthat az Atyához csak általam" (Jn 14,6). Csak ha közelebb kerülünk Jézushoz, ha ő maga él egyre teljesebben bennünk, akkor tudjuk Vele, Benne egy új teljességgel megszólítani az Atyát — illetve akkor már ő maga szólal meg bennünk a Lélek által: Abba, Atyám.
A hívő ember életének első nagy fordulata, megtérése, amikor felfedezi a Végtelen Istent — a teremtő és mindenható Szeretetet — aki átöleli őt, szereti, gondját viseli... de aki valamiképpen "kívül" van, távol van...
A második megtérés hogy felfedezzük a közeli Istent, aki "belül" van önmagukban, aki "köztünk" van ("Isten Országa bennetek van, köztetek van" vö. Lk 17,21). Atya-évünk legnagyobb meghívása ez: Isten (Jézus – majd a Szentháromság) felfedezése önmagunkban, s magunk között (Mt 18,20). Ez a megtérés azután mindennapos nekiindulást kíván, s egyre mélyíti a találkozást a bennünk (és köztünk) élő Jézussal – Szentháromsággal. Erre a második megtérésre az elmúlt korokban csak a kiváltságos lelkeket hívták meg, de a mi korunkban egyre inkább erre van híva minden keresztény: hogy kapcsolatba kerüljön Istennel, aki bennünk, köztünk él (hiszen ez kereszténységünk lényege)!
Isten, Jézus valóságosan él bennünk! Sokszor hallottuk ezt, mégis sokan mondják, hogy egy alig hihető felfedezésként hat számukra: nehéz valóban elhinniük...
Hogyan kerülhetünk élő kapcsolatba a bennünk élő Jézussal? (majd benne és általa az Atyával?) Ha törekszünk Jézus szemével látni, az ő szavaival szólni, az ő lelkével gondolkodni, az ő lelkületétől irányítva cselekedni (örömben és szenvedésben)...; ha Vele egyesülten fordulunk embertársaink felé. Mert aki így cselekszik, abban "benne fogunk lakni" (Jn 14,21), mondja Jézus...
Aki a benne élő Jézusra figyel, az Vele alakítja kapcsolatait keresztény testvéreivel (és embertársaival), s akkor megtapasztalja, hogy Jézus megjelenik közöttük (Mt 18,20).
A Szent Negyvennap felkészülés a húsvét titkában való elmélyülésre, vagyis az egyesülésre Jézus halálával és feltámadásával: magával Jézussal, aki értünk meghalt és feltámadt; hogy mi is készek legyünk Vele meghalni a bűnnek, önzésünknek, s Vele élni a szeretet feltámadott életét.
A Szent Negyvennap ezért volt természetszerüen a szentségekre felkészülésnek ideje – a katekumenek utolsó "lelkigyakorlata". Hiszen a katekumenek a szentségekben éppen azt kérik, hogy egyesüljenek Jézussal: az ő halálával és feltámadásával. De ugyanezért volt ez az időszak az egész közösség ünnepe is, hiszen mindannyian ugyanezt az elhatározást újították meg magukban: hogy egyesülni szeretnének Jézus halálával és feltámadásával, s szeretnék hogy önmagukban (és maguk között) megjelenhessen Ő, a Feltámadott. A Szent Negyvennap vasárnapi olvasmányai a legjobb útmutatóink a Jézussal való benső találkozás útján.
Ezek alapján készithetünk egy lelki tervet a nagyböjt 6 hetére — az Atya év szellemében.
"Emlékezz: por vagy és porrá leszel!" – Minden porrá lesz, ami nem szeretetből fakad.
Feladat:
Tervezzük meg nagyböjtünk elhatározásait:
Ima: "Uram, arra hívsz, hogy "térjetek meg!". Szeretnék megtérni! Átadni neked nagyböjtömet. Szentlélek, újits meg — alakítsd bennem Jézust... Adj fényt, hogy felfedezzem bűneimet — s tudjak hinni az újrakezdésben. Add, hogy Te légy világosság bennem mások számára!"
Evangélium: Jézus megkísértése (Mt 4, 1-11). Minket is megkísért a test, a hiúság, a pénz...
Ige: "Uradat Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" (Mt 4,10) — hogy Jézus világossága élhessen benned.
Heti feladat:
Ima: "Szeretnélek megtalálni, kapcsolatba lépni Veled, bennem élő Jézus. Minden jótett vagy lemondás erre figyelmeztessen: hogy Te bennem élsz. Hogy Téged kell adnom a világnak – embertársaimnak."
Evangélium: Jézus színeváltozása. (Mt 17, 1-9) Jézus beszél Atyjával, imádkozik – ekkor láthatóvá lesz ragyogása – az apostolok örülnek.
Ige: "Ez az én szeretett Fiam..." (= Jézus, aki bennem él; s bennem Jézussal én is fia vagyok.)
Heti terv: Az imádság elmélyítése – és az Öröm
Ima: (Minden reggeli imám ilyen elindulás lehetne): "Jézusom, Te vagy a mindenség Ura, s bennem élsz. — Veled szeretnék nekiindulni a napnak — felebarátaim felé, — hogy a Te szeretetedet adjam nekik, s szeresselek bennük Téged."
Evangélium: Jézus élő vizet ad... (Jn 4, 5-42)
Ige: "A víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jézus élni akar bennünk a szentségek által)
Heti terv:
Ima: "Jézus! A lelkem száraz és szomjas. Adj nekem is élő vizet! önmagadat, Lelkedet! Add, hogy azoknak, akikkel ma találkozom, csak a belőled fakadó élő vizet adjam!"
Evangélium: A vakonszületett meggyógyítása. (Jn 9, 1-41)
Ige: "Világossága vagyok a világnak..."
Heti feladat:
Ima: "Uram, vak vagyok! Nyisd meg a szemem, hogy lássam fényedet: nyisd meg a lelkem, hogy felismerjelek lelkemben — s a te feltámadásod fényét tudjam közvetíteni másoknak."
Evangélium: Lázár feltámasztása. (Jn 11, 1-45)
Ige: "Én vagyok a feltámadás és az élet."
Heti feladat:
Ima: "Uram, halott vagyok bűneim, gyengeségem miatt. Hogy jövök én ahhoz, hogy bennem élj?! Hogy méltó legyek arra, hogy hordozzalak és tanúd legyek?! Hogy megjelenhess köztünk? Támadj fel bennem!"
Ige: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz bennem, az nem hal meg örökre!"
Legyen ez a hét Jézus halálának és feltámadásának ünneplése — egyéni és (ha lehet) családi életünkben!
Feladat:
A fenti tervet közösen is élhetjük a családban, hogy több családtag vagy az egész család közösen is ünnepelje a Szent Negyvennapot. Hogy Jézus közöttünk lehessen (vö.Mt 18,20). A családban megélt nagyböjthöz még néhány szempontot adhatunk:
(Tervezzük meg, milyen külső formák lehetnek segítségünkre a lakásban, amelyek a Szent Negyvennapra, s annak titkaira emlékeztetnek, illetve a gyermekekkel mondott családi közös imához is keretet szolgáltatnak... Pl. házi oltár, lila terítő, kereszt, töviskoszorú, gyertya stb.)
Amint az adventi koszorú körül sok család összeül hetente (néhol hetente többször, vagy naponta) imádkozni, hasonlóan próbáljunk a Szent Negyvennap alatt is leülni pl. gyertya és töviskoszorú körül, hogy közösen imádkozzunk, beszélgessünk – a nagyböjt titkairól.
péntekenként kenyér-víz vacsora (s a megtakarított összeget felajánljuk szegények javára),
közös családi erénygyűjtő lap (pl. rajzolt töviskoszorúval, melynek töviseit a gyermekek, illetve a családtagok minden jócselekedet alkalmával virággá alakíthatják)
heti TV-mentes este – amikor a család közös imát, "liturgiát" tart pl. az alább közölt rend szerint
esetleg egy másik TV-mentes nap – közös családi játék céljára;
közös keresztút, rózsafüzér a fájdalmas titkokkal;
néhány nap nézzük át ruháinkat, játékainkat, s feleslegünket adjuk oda valakiknek vagy a karitásznak;
ki-ki ápolja kapcsolatait közössége tagjaival – kiscsoporttal, hittanosokkal stb. – másik napon a rokonokkal vagy a hittől távolabb állókkal...(lehet váltogatva minden napra más személyért élni)
Ha a fenti elhatározásokon túl még lehetségesnek látjuk, akkor lehetnek napi – vagy 2-3 naponta váltott – újabb és újabb közös elhatározásaink: A fenti példákon kívül: pl. próbáljunk azonnal és örömmel IGENt mondani az embertársak kéréseire; vagy mindenért hálát adni, dicsőíteni Istent; máskor köszönetet mondhatunk az embereknek minden kedvességért (amit sokszor nem is veszünk észre pl. a családban); fedezzük fel embertársainkban ami szép, s este beszéljük meg; figyeljünk lakásunk szépségére, hogy Isten Országa harmóniáját tükrözze.
A CSALÁDI ÖSSZEJÖVETELEK LITURGIÁJA
hasonló, mint az adventi koszorú körüli liturgia:
1. Nagyböjti ének: vö. Hozsanna: 58, 60, 63,70, 82 stb.
2. Szentírásolvasás: választhatók János első levelének részei, vagy a napi olvasmányok, vagy az elmúlt vagy következő vasárnap olvasmányai; vagy pl.: Iz 1,16-20; 42,1-7; 49,8-15; 50, 4-9; 58,6-11; Jer 17,5-10; Mt 1, 16-18; 5,20-26;18; 21.35; 25,31-46; Lk 18,9-14;
3. Beszélgetés: arról, hogyan éltük a Szent Negyvennap utóbbi idejét, illetve beszélhetünk ennek a lapnak gondolatairól...
4. Befejezés: imádság – akár olyan, amit saját szavainkkal fogalmazunk meg, akár a Miatyánk; vagy egy ének.
Minél teljesebb odaadással éljük a Szent Negyvennapot, annál inkább kell átmennünk kisebb nagyobb meghalásokon (nagypéntekeken) s annál teljesebben fogunk egyesülni húsvét titkával: az értünk meghalt, s halálában is a feltámadást hordozó Jézussal. Annál inkább tapasztaljuk a Lélek kiáradását saját lelkünkbe és másokéba. S annál mélyebben szólal meg egyszercsak a lelkünkben Jézus a Lélekben: Atyám! Ez a jó felkészülés húsvét ünnepére — s egy húsvéti keresztény életre: arra, hogy életünkben folyamatosan uralkodjék a feltámadás titka és az Atya gyermekeinek öröme.
(Vigyázz! Ne tégy több elhatározást, mint amennyit örömmel tudsz vállalni!!! De jó, ha minden napra vállalsz legalább egy-egy lemondást, és teszel valamit szeretetből. Lemondásaidat kiválaszthatod az egész Szent Negyvennapra vagy válthatod hetente, esetleg néhány naponta.)
Utolsó frissítés: 1999. február 16.