Karácsony - Harang csendül...
Ady Endre
(részlet)
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
Kis, karácsonyi ének
Ady Endre
Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.
Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni.
Isten-dicséretére
Mégis csak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok.
Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.
Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet
Szépen igazolnám.
Karácsony
Bernáth William
Hó nem szitál. Az ég derűs.
Csupán az este hűs.
A szív örül: Jézusra vár.
A lélek: fénysugár.
Havatlan pusztán mély a csend
egy csillag megjelent.
Az arcokra kíváncsiság
mély áhitata szállt.
Idézve látom múltamat...
a gyémántos havat.
S míg lelkem Jézust keresi:
szívem békével van teli.
Karácsony
Dömötör Tibor
Karácsonykor:
Angyalok szállnak,
Híradást hoznak,
Béke jegyében,
Élet fényében,
Szentség lelkében,
Hívők hitében,
Krisztus képében
Földön jár az Isten.
Karácsonykor:
Harangok zúgnak,
Szent igék szólnak,
Imádság szárnyán,
Szíveknek vágyán,
Zsoltárok hangján,
Szeretet hídján,
Bocsánat útján
Mennyben jár az ember.
Kicsi Jézus (részlet)
Gábor Éva
Napkeleti három király: Gáspár, Menyhért, Boldizsár
Késő éjjel, vak sötétben ugyan bizony merre jár?
Kincset visznek teveháton: tömjént, mirrhát, aranyat,
Fejük felett fényes csillag, az mutatja az utat.
Bandukolnak a pusztában, bennük béke, szeretet.
Császárt mennek látogatni? Nem. Egy pici gyereket.
Leborul a három király betlehemi jászolnál:
-- Ég küldötte, kicsi Jézus, a megváltónk Te volnál?
Eléd tesszük a szívünket mi szegény, rossz emberek,
Símogassad, gyógyítsad meg, Te menybéli kis gyerek.
Jászol mélyén, szalma között a kis Jézus felnevet,
Áldás van a mosolyában, megbocsátás, szeretet:
-- Nem érheti baj és bánat, ki engem szívébe zár;
Menjetek hát békességgel, Gáspár, Menyhért, Boldizsár!
Elrohantak a királyhoz ősz szakállú, vén jósok,
Nagysüveges, köpönyeges varázslók és tudósok.
-- Heródes úr, nagy királyunk! Jaj! Hatalmad odavan:
Királya lesz a világnak, százszor nagyobb bárkinél
Nem lesz nyugtod trónusodon, amíg a kis Jézus él!
-- Elő hát a katonákkal! Fusson a sok fegyveres!
Nem bújhat el sehová sem, kit egész sereg keres!
Tele is lett katonákkal minden utca, minden út,
Minden házat átkutatnak, minden várost és falut.
Ámde azért ne féljetek: Jézust ők meg nem lelik,
Nem lelhetik, hisz haraggal, gyűlölettel keresik.
Jézus Krisztust megtalálni rossz szándékkal nem lehet,
De hit, jóság és megértés biztosan hozzá vezet!
Jó Isten a mennyországból égi angyalt küldött le
Akkoriban, hogy Heródes a kis Jézust üldözte,
Megmenteni a gyermeket, kicsi fiát, Jézuskát
S kikre bízta itt a földön: Józsefet és Máriát.
Szólt az angyal József ácshoz: ,,Alázattal hallgasd hát,
Amit mondok: jó Istenünk, a mi atyánk parancsát!
Haragszik a gonosz király, kinek neve Heródes,
Sok katona, egész sereg mind csak titeket keres.
Még ma éjjel indulj útnak, amilyen gyorsan lehet,
Egyiptomnak földjére vidd Máriát s a gyermeket.
Ne félj József, baj nem érhet az utadon semmilyen,
Minden vészben, nagy veszélyben, megsegít az Úristen.
Ő vigyáz rád, bármi bárhol történjék is teveled.
Indulj bátran, benne bízzál s van már néked fegyvered!''
Kicsi Jézus családjával csacsiháton menekül,
Üldözői vad kezére, ne féljetek, nem kerül.
Mennek-mennek arrafelé, hol Egyiptom földje vár,
Drága terhét féltve viszi Fülesük, a hű szamár.
Kis batyuba van bekötve minden földi vagyonuk,
Pár szál ruha, ácsszerszámok, fúró, fűrész, szeg, gyaluk.
Nincsen pénzük, földi kincsük, szegények ám ők nagyon,
De akik egymást szeretik, minek azoknak vagyon?
Gyermekére, Jézuskára rámosolyog Mária,
Nem kell neki aranyékszer, -- hisz itt van a kisfia.
József, az ács nézi őket, jó Istennek hálát ád,
Boldog, hogy így együtt lehet egymással a kis család.
Bármennyit kell szenvedniök, a szeretet erőt ad.
S akik hűek, akik bíznak, Isten azokkal marad.
Igaz hite megmentette a bajtól József ácsot,
Megmenekült, mert követte az isteni tanácsot.
Kis Jézusom
Harangi László
Kis Jézusom, add meg nekem,
Hogy két sóvárgó bús szemem
Ködön, homályon általszálljon:
Add meg nekem, hogy Rád találjon!
Látod, a sok év után
Távol csillagod oly halovány.
A testem gyenge, ha kész is a lélek,
Csak messziről hangzik az angyali ének.
Pedig úgy vágyom már lenni Veled,
Csókolni áldott kis kezedet.
Sárba, hidegbe úgy reszket a lélek,
Meglelni, oh Jézusom, hol lehet Téged?
Szent mosolyodat kire hagytad?
Szemed isteni báját -- mondd -- kinek adtad?
Meleg, puha lelked tiszta havát,
Szent kicsi ajkad bölcs égi szavát?
Áldlak, hogy a sárba, a ködbe
őket helyezéd öröködbe,
Hogy adtad, oh Jézusom, hála Neked:
Kis tükreidet: a gyermekeket.
Betlehemi királyok
József Attila
Adjonisten Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta -- biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem,
Segíts, édes Istenem.
Istenfia, jónapot, jónapot;
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
Aki szerecseny király.
Irul-pirul Mária, Mária
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!
Karácsony felé
Juhász Gula
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
...Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
...És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
Karácsonyi utazás
Lendvay Hedvig
Szent Karácsony éjszakán,
Előáll az égi szán,
Arany talpa, gyémánt rúdja,
Jézus indul földi útra.
Földi útra, messze útra,
Csengős bárány húzza, húzza.
Ezüst csengőt meg-megrázza,
Apró léptét szaporázza.
Hegyre föl és völgybe le,
Száz kis angyal száll vele.
Angyal kocsis ült a bakra,
Ostorkáját pattogtatja...
Elől száll a fulajtárja,
Vígan zeng a trombitája.
Ahol járnak csillag lehull,
Minden ember földre borul.
Amerre lép csengős bárány,
Hidat ível szép szivárvány.
Minden házat sorba járnak,
Mindent tudnak, mindent
látnak,
Mindenkire rátalálnak.
Nem nézik az ajtó nyitját,
Jézus fáját beállítják.
És a végén minden ágnak
Meggyújtják a kis gyertyákat.
Tesznek alá sok játékot,
Jézus küldte ajándékot,
Puska, csákó, baba, labda,
Örül is ám aki kapja!
Gyertya lángja libben-lobban,
Száz gyerek láb táncra dobban,
Jézus küldte, angyal hozta,
Jaj de szép a karácsonyfa.
Harang hangja száll a mennyből,
Bari nyakán csengő csendül,
Szánkó rúdját az angyalkák
Visszafelé fordították.
Egyre halkabb egyre messzebb
Mennyországba megérkeztek,
Üres szánkót helyre tolják,
Csengős bárányt csutakolják.
Fáradt szárnyuk összehajtják,
Kicsi Jézust elringatják,
Álma édes, álma mély,
Szent karácsony éjjelén.
Karácsonyi csengő
Móra László
Csingilingi, cseng a csengő,
Száll a szánkó, mint a felhő,
Csaknem elszakad a gyeplő,
Csingilingi, cseng a csengő.
Égi szánkót hajt az angyal.
És mire az estihajnal
Megjön a szép fenyőgallyal,
Cseng a csengő, jő az angyal.
Itt a Jézus angyalkája,
Égben termett csodafája,
S mindent, mindent aggat rája
A kis Jézus angyalkája.
Arany diót, arany csengőt,
Ezüst lepkét, ringót rengőt,
Amilyen még földön nem nőtt,
S csilingelő arany csengőt.
Kérünk Jézus angyalkája,
Ahol sok a koldus, árva,
Hol jóságod legtöbb várja,
Ott pihenj meg legtovábbra.
Hozz örömet, békességet,
A szíveknek melegséget,
Karácsonyi szép meséket,
S az Istennek dicsőséget.
A kis Jézus aranyalma
Népi imádság
A kis Jézus aranyalma,
Boldogságos Szűz Mária,
Egy kezébe ringatgatja,
A másikkal takargatja.
Aludj, aludj kisdedecske,
Betlehemi hercegecske,
Nem királyné a te dajkád,
Szolgálóbul lettem anyád.
Oh te dudás mit szundikálsz?
Fényes az ég, nem kell lámpás,
Ha kimegyek ajtóm elé,
Föltekintek az ég felé.
Ott látok egy szép kápolnát,
Ott látok egy szép kápolnát,
Benne a szép Szűz Máriát.
Az ingecske
P. Jánossy Béla
A kis fiam már gagyogat,
Kiáltoz, tör, tipeg, veszekszik,
Mosolyog s bámul nagyokat,
Ez vagy amaz ha tetszik.
Mindenben nagy kedvét leli,
Csak egy nem ízlik: fürdeni.
Van ilyenkor sűrű sikongás,
Hős rúgkapálás, könnyetontás,
A szája reszket, arca kékül,
Két májas-kar az ingécskébül
Míg negynehezen kikerül,
Szóval a dolog sikerül.
Az anyja persze ezalatt,
Ami csak az eszéig ér,
Az égen, földön, föld alatt,
Mindent neki igér.
Hintalovat, szép hámosat,
Székecskét, tulipánosat,
El az aranyház se marad,
S belé gyémántból madarat.
De csípős végű vesszőcskét is,
Amitől félhet, aki rossz,
Karácsonyfát, fehér pihét,
Mit a Jézuska hoz.
Egy ilyen fergeteg után
Beszélt hozzá az anyja egyszer.
Mind meg sem is értette tán,
De nézte anyját a kis ember.
Madonna képe a falon:
A kis Jézuska csupaszon
Ül a karján, s tekintetével
Az Istenanya béragyogja.
Kis fiamnak az anyja mondja:
,,- Hol a Jézuska ott a képen?
Tedd a kezecskéd össze szépen,
Úgy -- s ints neki most csókot is.''
Cupog a száj, megvan az is.
,,-- Kicsi Jézus, inget reája,
Lásd, nem varrhatott anyukája.
Fázik szegényke. És neked van,
Neked mindig jó meleged van.
Nézd a szegénykét, kicsi kincsem:
A Jézuskának inge sincsen''...
A kis fiam néz mereven
Hol az anyjára, hol a képre.
Szemén kigyúl az értelem,
S nyelve is oldódnék beszédre.
Kedveskés ümmögés jelzi,
Hogy mit hallott, megszívlelé,
Fogja kis ingét kis kezével
S nyujtja édes ügyetlenséggel
Szegény kis Jézuska felé...
Megszületett
Sipos Domokos
Megszületett.
Éjszaka volt és ragyogtak
fenn a csillagok.
Én hiszem a szép csodát,
Hogy kedvéért kigyúlt egy égi lámpa
És jötte szűzen érte Máriát.
Megszületett.
És élt harminchárom évet.
Én hiszem a bús csodát,
Hogy kereszten halt, feltámadott
És elevenen a mennybe szállt.
Karácsonyok
Tarné Lévay Pálma
Ó, ti fázó gyermek lelkek,
csodát váró kisgyermekek;
Gyertyácskákat gyújtogattok,
karácsonyfát díszítgettek.
Csodát váró kisgyermekek,
magatokat áltatjátok;
csodákat ti teremtetek
gyújtogatva gyertyalángot.
De ti, fázó gyermeklelkek,
csodákat csak teremtsetek:
gyújtsatok csak sok kis lángot,
melegítsék a világot.
Kérdez a gyermek
Túrmezei Erzsébet
,,Ott fenn lakott a csillagok felett,
de amikor karácsony este lett,
Lejött a földre, mint kicsiny gyerek.
És ó, a hidegszívű emberek!
Kis istállóban kellett hálnia.
Szalmán feküdt ő, az Isten Fia.
Elhagyta érettünk az egeket.
Ugye-e, apukám, nagyon szereted?''
Az apa nem szól. Olyan hallgatag.
De a kis kedvenc nem vár szavakat,
Odaszorítja vállára meleg,
kipirult arcát, s tovább csicsereg.
,,Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény,
és ott aludt az állatok helyén,
szűk istállóban. Nem is érthetem.
Milyen meleg ágyacskám van nekem,
pedig csak a te kis lányod vagyok.
S ő, Isten Fia, ő, a legnagyobb,
szalmán feküdt, amikor született.
Ugy-e, apukám, nagyon szereted?''
Kint csillagfényes hideg este... tél...
Bent apja ölén kis leány beszél.
,,Ott se nyughatott szalma-fekhelyén.
Futniuk kellett éjnek-éjjelén.
Halálra keresték a katonák.
Menekültek a pusztaságon át.
Milyen keserves útjuk lehetett.
Ugy-e, apukám, nagyon szereted?''
Az apa leteszi a gyermeket.
,,Ugy-e, szereted? Ugye, szereted?''
Nem bírja már, el kell rohannia.
A jászolban fekvő Isten Fia
karácsonyesti képe kergeti.
Feledte és most nem feledheti.
Most a szeméből könnyre-könny fakad.
Most vádakat hall, kínzó vádakat.
Elmenekülne még, de nem lehet.
Most utolérte az a szeretet.
S míg a szívébe égi béke tér,
mintha körül a hólepett, fehér
tetők, utak felett távol zene,
angyalok tiszta hangja zengene
szívet szólongató, szép éneke:
,,Szegény lett érted. Ugy-e, szereted?''
Mennyből az angyal
Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok!
Hogy Betlehembe sietve menvén, lássátok, lássátok.
Istennek Fia, aki született jászolban, jászolban,
Ő leszen néktek Üdvözítőtök valóban, valóban.
Mellette vagyon az édesanyja, Mária, Mária;
Barmok közt fekszik, jászolban nyugszik szent Fia, szent Fia.
El is menének köszöntésére azonnal, azonnal
Szép ajándékot vivén szívökben magukkal, magukkal.
A kis Jézuskát egyenlőképen imádják, imádják,
A nagy Úristent ilyen nagy jóért mind áldják, mind áldják.
Pásztorok, pásztorok örvendezve
Pásztorok, pásztorok örvendezve
Sietnek Jézushoz Betlehembe;
Köszöntést mondanak a kisdednek,
Ki váltságot hozott az embereknek.
Angyalok szózata minket is hív,
Értse meg ezt tehát minden hű szív;
A kisded Jézuskát mi is áldjuk,
Mint a hív pásztorok, magasztaljuk.
Üdvözlégy, kis Jézus! reménységünk,
Aki ma váltságot hoztál nékünk.
Meghoztad az igaz hit világát,
Megnyitád szent Atyád mennyországát.
Dicsőség, imádás az Atyának,
Érettünk született szent Fiának,
És a vigasztaló Szentléleknek,
Szentháromságban az egy Istennek.